18.Rész
Olyan 3 óra lehetett mikor hazajöttek a többiek én egész nap ki se mozdultam a szobámból. Hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon de nem válaszoltan neki. Nyílt az ajtó én meg úgy csináltam mint aki alszik. Lea volt az vissza hozta a telefonomat amit az asztalra tett. Gondolom meggyőzte Dávidot, hogy legalább a telefonomat visszakaphassam. Felnéztem Facera láttam, hogy Dominik írt. Azt írta, hogy:
Dominik: Szia. Van egy meglepetésem találkozzunk ma este 8-kor. -leírta azt is, hogy hova menjek
Beka: Szia az kicsit nehezen menne most mert nem hagyhatom el a házat.
Dominik: Na mit csináltál már?
Beka: Azt hosszú lenne leírni. De tudod mit megoldom, hogy találkozzunk. Csak ne hívj mert nem lesz nálam telefon.
Dominik: Rendben. -elköszöntünk egymástól és kitöröltem az üzit a telefonomból.
Lementem a konyhába, hogy egyek egy pár falatot. A nappaliban ült mindenki. Bementem a konyhába Dave jött utánam.
-Petivel ma dolgozunk úgyhogy fogadj szót Leának.
-Rendben van. -ettem gyorsan utána felmentem a szobámba. Ránéztem az órára és láttam, hogy negyed 6 van ilyenkor szoktak indulni Dávidék dolgozni. Láttam, hogy lemennek. Lea feljött szólni, hogy olyan 7-8 óra fele lesz vacsora mert egy kicsit megcsúszott vele. Megköszöntem, hogy szolt és kiment a szobámból. Hozzáfogtam készülődni elmentem fürdeni utána megcsináltam a hajam és kifestettem magam, majd felöltöztem. Negyed 8 volt, a hely amit Dominik küldött úgy fél órára van tőlünk. Nagyon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék úgy kimenni, hogy ne vegyenek észre. Az ajtón nem mehettem mert egyből észreveszik, maradt az ablak. Milyen jó, hogy az emeleten van a szobám, nem baj megoldom. Sikerült nem levágódnom az emeletről miközben másztam lefele. Soha többet habar ezek után szerintem rácsot rakat majd Dávid a szobám ablakár. Sikeresen elindultam megérkeztem a helyre amit Dominik írt. Nagyon megörültem amikor megláttam egyből a nyakába ugrottam.
-Szia. Hát te? -kérdeztem tőle értetlenül.
-Szia. Az kérlek szépen úgy történt, hogy anyukám áthelyezték ide Miskolcra, így mától itt fogunk lakni.
-De jó, el se hiszem. Nagyon örülök.
-Én is nagyon örülök, legalább több időt tudunk eltölteni együtt. Te amúgy nem szobafogságban vagy éppenséggel? -kérdezte meglepetten.
-Éppenséggel de, csak kiszöktem az ablakon keresztül csak miattad.
-Ó de édes vagy.
-Tudom. De szerintem életem végéig vagy legalább amíg be nem töltöm a 18-at addig szobafogságban leszek.
~Lea~
-Kíra szólnál légyszíves Beknek hogy kész a vacsora?
-Igen persze szólok. -pár perc múlva jön lefele Kíra az emeletről és látom rajta, hogy valami nem stimmel.-Bek nincs a szobájában se a fürdőben, de a telefonja az asztalon volt és az ablak is nyitva van.
-Remek, Dávid ki fogja nyírni. Felhívom.
~Dávid~
Meglepődtem amikor csörög a telefonom és látom, hogy Lea keres. Általában csak akkor szokott hívni amikor dolgozom mikor van otthon valami. Hirtelen átfutott a gondolat rajtam, hogy vajon mi lett.
-Szia Dávid.-Hallottam Lea hangján, hogy valami van.
-Szia szívem, valami baj van? Történt valakivel valami?
-Nem történt semmi, csak Bek.-Elhallgatott, gondolom nem tudta, hogyan mondja el, hogy már megint csinált valamit.
-Mi van Bekkel?
-Megszökött itthonról.-enyhén lesokkolódtam.
-Hogy mit csinált? Hogyan? Mikor?
-Miután elmentetek szóltam neki, hogy mikor lesz vacsora utána én lementem a konyhába főzni. Mikor kész lett a vacsora mondtam Kírának, hogy szóljon neki. Akkor már nem volt a szobájában de a telefont az asztalon hagyta. Nagy valószínűséggel az ablakon mászott ki mert a bejárati ajtón nem távozott senki.
-Kinyírom ha megtalálom. Majd hívj ha hazament és én is hívlak ha tudok valamit.
-Rendben.-elköszöntünk egymástól. Peti itt ült mellettem elmondtam neki, mi történt. Miközben járőröztünk jobban figyeltük az utakat és szóltam pár kolegámnak akik ismerik Rebekát, hogy ha meglátják szóljanak nekem. Olyan éjfél körül volt már amikor az egyikük felhívott, hogy megtalálták és nem engedik addig el amíg oda nem érünk.
~Beka~
Nagyon jól elbeszélgettünk Dominikkal. Ránéztem az órámra és láttam, hogy lassan éjfél van, gondoltam indulni kellene.
-Lassan menni kellene de nem tudom, hogy megyek be úgy, hogy ne vegyenek észre.
-Hát nem tudom, de miért nem alszol nálam?
-Ez nagyon jó ötlet.- elindultunk Domiék felé amikor 2 rendőr megállított minket, ismertem őket mert Dávidék barátai. Ezek szerint nagy valószínűséggel rájöttek, hogy nem vagyok otthon mert Dani telefonált egyet és rá nem sokra megjelent Dávid és Peti legnagyobb örömömre. Ezért rossz ha rendőrök a tesóid hamarabb megtalálnak mint, hogy eltűnnél bárhová is.
-Itt a végem.-súgom oda Dominiknak. Erre elkezdet nevetni hát több nem kellett én is nevettem. Daniék elmentek így a tesómékkal maradtam ott.
-Örülök, hogy ennyire jó kedved van amikor halálra aggódjuk magunkat miattad.-kezdi elég nagy hangon Dávid.-Lea majdnem sokkot kapott amikor Kíra közölte vele, hogy nem vagy a szobádban.
-Csoda, hogy észrevették, hogy nem vagyok otthon. Elég sok időbe telt mire megtaláltatok. Ja egyébként szeretném bemutatni neked Dominikot vele voltam Londonban Editéknél, mert Edit élettársának a fia.
-Szia.-köszönt neki Dávid.
-Jó estét.-Dominik kicsit megszeppenve köszönt.- Bek szerintem én inkább megyek. Majd beszélünk.
-Helyes-vágta oda neki Dávid.-Ne számíts arra, hogy mostanában találkoztok mert szigorú felügyelet alatt lesz a kisasszony.
-Héj, köszi, hogy beégetsz előtte.
-Te inkább meg se szólalj. Üljél befele a kocsiba és hazaviszünk.
-Nem. Hazasétálok magamtól.
-Biztos, hogy nem. Kapsz 2 másodpercet, hogy magadtól beszállj.
-Mert ha nem mit...-Peti befogta a számat.
-Inkább csináld azt amit Dave mond és legyél csendben.
-Rendben.-hazavittek és Dávid közölte velem, hogy ennek következményei lesznek és reggel beszélünk. Juhúúú pont ez hiányzik még nekem.









