Translate

2020. augusztus 3., hétfő

Utolsó hét.

17.Rész

1 hét múlva kezdődik az iskola. A nyár elején még nagyon vártam a Gimit de most, hogy lassan itt van már kevésbé. Hétfő 10 óra van én még mindig az ágyamban vagyok mert semmi kedven lemenni a többiekhez. Nagyon elgondolkodtam, hogy mi minden történt ezen a nyáron és nem vettem észre azt, hogy Lea bejött.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Jó reggelt.-köszöntem vissza.
-Azért jöttem, hogy szóljak 1 óra múlva indulunk a tanszereket megvásárolni. Jönnek Kingáék is velünk.
-Nekem most nincs kedven menni, majd elmegyek egyedül.
-Nem, jössz velünk.
-Úh Lea, légyszíves ne kezd már te is, hogy parancsolgatsz nekem. Mondtam, hogy elmegyek majd egyedül.
-Vagy jössz velünk vagy nem fogsz sehová se menni az elkövetkező pár hétben.
-Na most ez nagyon meghatott, ha akarok elmegyek így is úgy is.-Ezt kicsit hangosabban mondtam a kelleténél mert Dávid bejött a szobámba.
-Te meg, hogy beszélsz Leával?-Kérdezi tőlem. Tudni illik amúgy nem ilyen vagyok Leával még soha az életben nem veszekedtem. Ő az a személy aki kiállt mindig mellettem mikor Dáviddal összevesztem. 
-Fú hagyjatok már békén most már. Kimennétek a szobámból? 
- Addig nem amíg nem kérsz bocsánatot Leától.
-Azt várhatod.-motyogtam magamban.
-Tessék?-kérdezte Dave.
-Semmi. Sajnálom Lea, hogy az előbb kimertem mondani azt amit gondolok. Így jó?-ránéztem Dávidra.
-Ne szemtelenkedj mert tényleg ne fogsz menni sehova idén. 
-Egyre jobb. Akkor már miért nem a tanév végéig? 
-Na ez nem is hülyeség. Amíg nem tudsz mindenkivel normálisan beszélni szobafogságban vagy és kérem a laptopodat és a telefonodat is. -ezt elég mérgesen mondta már Dávid. 
-Na azt már biztos, hogy nem. Hát nem volt választásom mert kivitte magával. 
Hallottam ahogyan mennek elfele a többiek. Kinéztem az ablakon és láttam mindenki beszállt a kocsiba és elmentek. Tényleg kezd elegem lenni mindenkiből. Kíváncsi leszek milyen lesz az új iskola. Legszívesebben inkább egy másik iskolában kezdenék mindenkitől távol és kolis lennék.

Nincsenek megjegyzések: