Translate

2016. június 5., vasárnap

Elegem van mindenből.

8. Rész

Körülbelül 2 óra fele keltem fel bementem a fürdőbe letusoltam, felöltöztem és lementem a konyhába enni. Nagy meglepetésemre Marci a nappaliban volt és Kíra az ölében ült.A nappaliban volt még Lea, Dave, Peti és Lili is
-Sziasztok.-szinte rám se hederítettek.-Kösz.-Fogtam és bementem a konyhába. Kíra utánam jött.
-Neked meg mi a franc bajod van már megint?
-Semmi csak mint ha itt se lennék.Sokkal jobb volt mikor még nem voltál itthon hanem Londonban voltál. Minek kellett hazajönnöd?-ordítottam már szinte vele erre Dávidék bejöttek.
-Mi ez az üvöltözés?-üvöltött túl engem Dávid.
-Semmi. Hagyjatok békén.-felrohantam a szobámba és a bőröndömbe összepakoltam egy csomó cuccaimat és egy pár fényképet. Lementem a földszintre felvettem a cipőmet és az egyik dzsekimet.
-Te meg hova készülsz?-néz rám Dave.
-Nem tudom jó messzire innen.
-Nem mész sehova.-szinte már üvöltött.
-Mert nem vagy se az anyám se az apám.-én is üvöltöttem már szinte.Dávid olyat csinált amit még soha életébe felpofozott. Az arcomhoz kaptam.
-Induljál felfele a szobádba most.
-Minek szerintem az se tűnne fel ha nem lennék itt. Itt van Kíra. Nem igaz?-fogtam és kimentem az ajtón és becsaptam magam után.-sírva mentem el otthonról.

~Kíra~

Felmentem Beka szobájába és láttam 2 képet félbetépve.-közben Kinga és Kristóf is jöttek hozzánk. Marcival együtt feljöttek.
-Mi az a kezedben?-kérdi Marci.
-2 kép összetépve. Az egyiken Beka és én vagyunk kiskorunkban. A másikon pedig ti vagytok vele.
-Pedig mennyire féltette ezt a képet amin ti vagytok.-nézi Kinga.
-Erre emlékszek.-rámutatott az összerakott képre Marci ez tavaly nyáron készült mikor Kinga és Kristóf összejöttek.
-Tényleg.-közben lementünk.
-Dave átmegyünk egy kicsit Kingáékhoz nem sokára jövök.
-Rendben.-elindultunk Kingáék fele.

~Máté~

-Sziasztok.-mosolygok.
-Szia.
-Mi történt, mi bajod van?
-Összeveszett Beka és Kíra én meg felpofoztam Bekát és elment egy bőrönddel itthonról.
-Van ötletetek hogy hol lehet?
-Ha lenne nem itt ülnénk.
-Igaz. De én tudok egy helyet megnézem ott ha megtalálom hívlak titeket.
-Rendben-elindultam a temető fele mert tudom hogy ha valami baja van akkor kimegy anyának a sírjához.Kocsival mentem körülbelül 10 perc után meg is érkeztem.Láttam hogy ott ült a kispadon ami anya síraja mellé lett rakva.

~Beka~

"Anya olyan rossz hogy már nem vagy itt nagyon hiányzol. Hogy ha veszekedtem a fiúkkal te mindig meg tudtál vigasztalni és mindig kibékítettél minket."-hallottam valami hangot.-Tudtam hogy itt talállak mindig itt vagy ha valami bajod van.-megfordultam és láttam hogy Máté az.
-Szia.-álltam fel és átöleltem.
-Dávidék nagyon aggódnak érted gyere haza.
-Nem. Minek menjek haza? Szinte már fel se tűnik hogy otthon vagyok avagy sem.
-Miért mondasz ilyet?
-Mindegy. Menjél te is haza.
-Nélküled nem megyek.-láttam hogy Dave és Peti jönnek odafele hozzánk.
-Te szóltál nekik hogy itt vagyok?
-Igen.
-Minek kellet?
-Mert aggódtak érted.-már oda is értek hozzánk.
-Minek kellett otthonról eljönnöd?-néz rám Dave.
-Még kérded?
-Igen mert nem tudom hogy mi bajod van.
-Semmi csak sokkal jobb volt minden még Kíra nem jött haza.Bárcsak soha nem jött volna haza.
-Ilyet ne mondj még egyszer, és indulj meg a kocsi fele.
-Nem.
-Rendben de akkor nem is kell soha hazajönnöd szia.
-Látod erről beszélek.De tudod mit akkor nem megyek haza soha soha soha.-Dave és Peti elmentek Máté ott maradt velem.
-Nem gondolja komolyan, és remélem te se.
-Majd valamikor hazamegyek.
-El vigyelek oda ahova akarod?
-Nem kell.
-Egyáltalán tudod hogy hova mész.
-Van egy ötletem.De most megyek bocsi.-megöleltem és a fülébe súgtam hogy szeretlek és hogy nem kell értem aggódnia.
-Tudom hogy tudsz magadra ügyelni.De ha valami baj van hívsz és megyek érted.
-Rendben.-elköszöntünk egymástól és én mentem a vonatállomásra mert úgy döntöttem hogy elmegyek a Balatonfüredi nyaralónkba. Vettem jegyet és felszálltam a vonatra.

Nincsenek megjegyzések: