4.Rész
~Június 21.~
Holnap lesz Kristóf szülinapja és még nem vettem neki semmit. Csörög a telefonom Kinga az.
Beka: Szia.
Kinga: Szia.Segítened kell.
Beka: Miben?
Kinga: Még nem vettem semmit Kristófnak és el kellene velem jönnöd.Ráérsz?
Beka: Igen ráérek. Legalább én is megveszem neki.
Kinga: Oki köszi.Fél óra múlva tali előttünk.
Beka: Rendben szia.
Kinga: Szia.-Leraktam a telefont és kimásztam az ágyból gyorsan felöltöztem, lerohantam a konyhába gyorsan ettem egy kis müzlit és indultam is.
-Te meg hova mész?-kérdi tőlem Máté.
-Megyek Kingával vásárolni.
-Mikor jössz?
-Még nem tudom. Lehet még átmegyek Kingáék egy kicsit.
-Rendbe de ne nagyon későn gyere.
-Rendben szia.-és azzal a lendülettel kiléptem a házból.Elindultam Kingáékhoz. Körülbelül 10 perc múlva ott is voltam előttük.Csengettem Kinga jött ki.
-Szia.Indulhatunk?-kérdi izgatottan Kinga.
-Hali. Persze indulhatunk. Hova menjünk először?
-Nekem mind egy. Te tudod hogy mit veszel neki?
-Szerintem veszek neki egy parfümöt meg egy tábla csokit. Te mit veszel?-kérdeztem a barátnőmet de ő megállt egy boltnál.-Kinga hozzád beszélek.
-Bocsi. Bejössz velem?
-Persze! De mit láttál?-bementünk a boltba
-Nézd szerintem ezt veszem meg neki.
-Nagyon cuki, szerintem örülni fog neki.
-Remélem.Amúgy mi van közted és Marci között?
-Távolság.
-Hahaha vicces vicces. De most komolyan lesz valami?
-Nem rajtam múlik.
-De te szeretnéd hogy összejöjjetek. Ugye?
-Persze.-Csörög a telefonom. Peti az.(tesóm)
-Szia.-szólok bele.
-Szia. Haza tudnál jönni?
-Minek?
-Mert fontos lenne.
-Oké.
-Mennyi idő mire hazaérsz?
-Nem tudom. Valami baj van?
-Bajnak nem baj csak van egy kis meglepetésünk. Siess haza szia.
-Oké. Sietek. Szia.-leraktam a telefonomat.-Kinga haza kell mennem Peti hazaparancsolt.
-Valami baj van?-kérdi Kinga kissé aggódva.
-Azt mondta hogy nem de van egy meglepetésük.
-Az szupi. Akkor induljunk.
-Rendben.-elindultunk hazafele Kingával a sarkukon elváltunk egymástól.
-Szia majd holnap jövök át készülődni.
-Rendben de majd írj hogy mi volt.
-Rendben tudod hogy úgyis írok meg még azt is meg kéne beszélnünk hogy mikor tali meg ilyenek.Na szia.
-Rendben szia. -hazaértem.
-Végre hazaértél.-szólal meg Dave.
-Jól van na. Itthon vagyok. Mit akartatok? Miért kellett hazajönnöm?
-Hát....
-Mondjad már hogy mi van kezdek megijedni.- halottam egy hangot ami azt mondta "nyugi már testvérkém." megfordultam és nagyon meglepődtem, mert ugyanis az ikertesóm volt az Kíra akit már rég nem láttam. egyből egymás nyakába ugrottunk.
-Szia hát te?-szipogtam mert elérzékenyültem ahogy megláttam őt de ő is.
-Hazaköltözöm.
-Hogy-hogy? Tán nem jó már Londonban?
-Hát megvallva az őszintét nem.-miközben ezt mondta a szőnyeget pásztázta.
-Mi a baj?-öleltem át
-Ja csak már nagyon hiányoztatok nekem és már alig vártam hogy itthon lehessek.
-Értelek te is nagyon hiányoztál ám nekem. Feljössz a szobámba?
-Persze menjünk.-Kírával felmentünk a szobámba.Beléptem Facebookra és Kinga már írt is.
Kinga: Szia.Na mi volt a meglepetés?
Beka: Hali. Majd holnap megmutatom mikor átmegyek hozzád.
Kinga: Okés.
Beka: Holnap amúgy hányra menjek át?
Kinga: Olyan fél10-re. Ha az megfelel.
Beka: Rendben az jó lesz. Kristófékhoz?
Kinga: Mi majd hamarabb megyünk mert segítünk neki.
Beka: Rendben.Ki jön még?
Kinga: Ott lesz még a kis szerelmed is.
Beka: Hahaha nagyon vicces. De most megyek majd holnap találkozunk szia.
Kinga: Oki.Szia-kiléptem Facebookból és beszélgettünk Kírával.
-Holnap akartál valamit csinálni?-kérdem Kírától.
-Ki akartam pakolni a cuccaimat.
-Értem. Eljössz velem majd egy házibuliba? Egyik ismerősöm szülinapja lesz.
-Miért is ne legalább megismerem a haverjaidat.
-Igaz.Amúgy majd hol fogsz aludni?
-Ma este a nappaliban alszom mert Dave azt mondta hogy a szobámba még nincs semmi bepakolva csak holnap csinálják meg.
-Aludj mellettem úgyis régen találkoztunk.
-Rendben. Nem megyünk le enni mert éhes vagyok.
-De mennyünk -átkaroltuk egymás és lementünk a konyhába.
-Kész van már a vacsora?-kérdem Leát.
-Körülbelül 10 perc és készen van!
-Rendben. Addig megterítünk.
-Azt megköszönném.- Kírával hozzáfogtunk megteríteni.
-Kíra amit látom jó hatással vagy Bekára.-mondta röhögve Dave.
-Miért? Kíra néz értetlenül.
-Mert eddig nem nagyon segített az ilyenekben?
-Hahaha szoktam segíteni.-mondom neki.
-Amúgy tényleg szokott segíteni csak te sose látod.-védett meg Lea.
-Jól van na leülhetünk enni.-Mindenki az asztalhoz ült és megvacsoráztunk azután Kírával mind a ketten lezuhanyoztunk, hajat mostunk és mentünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése